Ovis ballagás :)

Tegnap ovis évzárón ünnepeltünk. Háromból 2 kisnyúl óvodás nálunk, de a legnagyobb immáron "kijárta az Óvodát". MI nem rendeztünk ebből a jeles alkalomból kislakodalmat, de volt csokor, puszieső, és perec a búcsúzás utáni játék alkalmával.
A mi ovink sem kerít ennek nagy feneket, de nem is tudnám könnyedén kezelni azt a "traumát" a gyerkőckénél, amit az elválás, a változás jelent/het egy arra érzékeny kicsinél.
Elmondták az ovi-búcsúztató versüket, énekeiket, megpuszikálgatták az óvónéniket, és a kicsik, a középsősök is búcsúzkodtak a nagyoktól.
Bevallom, én a pityargős anyukák táborát erősítem. Nem is gondoltam, hogy ilyen leszek anyukaként.
Én régebben nem voltam az a meghatódós fajta. Örömömben örültem, bánatomban sírtam - míg a mamiság szele meg nem csapott.
A hormonokra fogom. Tudom a napját is, hogy mikortól van ez így. Nem a szülés, nem az első nap, az ismerkedés az újszülöttemmel, neeeeeeem... az a nap, amikor első szülöttem táplálására megjött a tejem. Mintha megjött volna a könnyem is. Aznap mindenen sírtam, és azóta is sokszor elkap ez. Ja, és épp a születés hete volt akkor, úgyhogy olajat öntöttem a tűzre, mikor az erről szóló cikkeket olvastam, híradásokat néztem a televízióban.
Így van ez a mai napig, így volt ez a tegnapi jeles napon is. Én bizony sirdogálok ma is, ha arra gondolok, hogy az én kis újszülöttecském már iskolás :)))
Minden anyukának, apukának és leendő szülőnek kívánok ugyanilyen boldog könnyeket A HOLNAPI GYERMEKNAP ALKALMÁBÓL!